Néhány hónappal a klubszezon vége előtt Cafu megsérült a térdén, és a brazil válogatott jobb szélén a kezdő titulus Cicinhóra szállt át. Bebizonyította, hogy méltó arra, hogy zöldsárga mezbe öltözzön, most azonban a kapitány felépülésével a kispadon kell várnia az alkalmat a játékra. Cicinho optimista: „Tudom, hogy ha jól dolgozom, el fog jönni az én lehetőségem is”. Maga Cafu sem lazít : „Ha megnézed a meccseit, amiket a Madriddal játszott, megérted, hogy miért van a brazil válogatottban.”

Egyelőre, ahogyan azt a Realmadrid.com-nak is bizonyították, szívesen fogadják a csatát, amelyben pillanatnyilag a Milan-játékos javára billen a mérleg. Cafu olyan számokkal dicsekedhet, amelyek bármely játékost megijeszthetnének, aki kétségbe merné vonni jogát a kezdő titulusra a jobbszélső posztján. Két Világbajnokság kapitányi rangban, 145 válogatott mérkőzés, négy döntő és két cím, duplázás az Amerika Kupában és győzelem a Konföderációs Kupán… Marcos Evangelista de Moraes az az akadály, amelyet Cicinhónak le kell küzdenie, hogy helyet csináljon magának a kezdő tizenegyben. Cicinho annak az alázatával, aki egy élő legendától tanul, egy találkozóra van a 10-től a canarinha színeiben, habár ez alatt az időszak alatt volt ideje tevékenyen hozzájárulni a tavalyi németországi sikerhez. Megnyílt előtte az út a jobbszélső címéért való küzdelemhez, igaz, aki előtte áll, az a Milan 2-es számú játékosa.

Egy biztos : a remek Sao Paulo-i utánpótlás büszkélkedhet azzal, hogy két ilyen remek játékost nevelt ki soraiból.

Cicinho realista

Tudja, hogy Cafu Brazíliában egy egész intézmény, és hogy az, amit Cafu személye képvisel, jóval túlmutat a futball keretein, de nem adja fel az elhatározását: „Tudom, hogy nem egyszerű kiszorítani őt a kezdőből, de én nap mint nap azzal a gondolattal dolgozom, hogy ez a nap el fog jönni. És jól csinálom, hogy amikor majd Parreira mellettem dönt, megfelelő formában legyek." Olyasvalakivel küzdeni, aki két Világbajnoki serleget emelt már a magasba, még nehezebb, amint azt az érintett is elismeri : „Az emberek , és mindenekelőtt a válogatott nagyon tiszteli őt. Elég megnézni mindazt, amit idáig elért, hogy rájöjj, kiről is beszélsz”. A jelenlegi előkészületi időszakban Cicinho két barátságos mérkőzésen kapott játéklehetőséget, és mindkettőn figyelemreméltó teljesítmény nyújtott.

Csapattársak – ha nem riválisok – lévén, minden edzésen találkoznak, és maga Cicinho igyekszik ellesni azokat a fogásokat, amelyek Cafut a történelem egyik legjobb szélsőjévé tették. „Valószínűleg lehetetlen elérni azokat a számokat és címeket, amelyeket ő elért, de akkor is megtisztelő számomra, ha hozzá hasonlítanak, vagy azt mondják, hogy emlékeztet a játékomban valami az övére. Ha ezt hallom, még jobban törekszem arra, hogy közelebb kerüljek ahhoz, amit ő elért, habár mindannyian tudjuk, hogy ez nehéz." Csakúgy, mint a többi olyan játékos, akinek várnia kell a játéklehetőségre a mérkőzéseken, Cícero Joao de Cézare is nyugodt, mert tudja, hogy Parreira bizalmat szavazott neki : „Beszéltem az edzővel és azt mondta, legyek nyugodt, de álljak készen akkorra, amikor majd szüksége lesz rám. Mint a többi játékos, aki nincs benne a kezdő tizenegyben." Ezzel a pozitív hozzáállással várja, hogy részt vegyen élete első Világbajnokságán.

Cafú nem lazít

Olyan ember nyugalmával, akinek már semmit sem kell bizonyítania senkinek, Cafú nagy reményekkel várja élete negyedik Világbajnokságát. Mindig nagy nyomás nehezedett rá, és szinte mindig sikeresen került ki az ilyen helyzetekből. Ő volt az, aki magasba emelte a trófeát Yokohamában, és ő viseli a kapitányi karszalagot. Ez persze olyan körülmény, ami különös súlyt biztosít neki az ötszörös világbajnok brazil válogatottban. "Egész életemben elfogadtam ezt a küzdelmet, azzal a tudattal, hogy nagyon nehéz folyamatosan kezdőnek lenni egy olyan válogatottban, mint a brazil. Ugyanolyan lelkes vagyok, mint az első napon, és most igyekszem tovább segíteni a csapatomat abban, hogy ismét bajnok legyen.” Elfogadta a Realmadrid.com felkérését, hogy válaszoljon egy pár kérdésre a Cicinhoval folytatott párharcáról, habár nevetve hozzátette : „Maguk tönkre akarnak engem tenni."

Egy nappal 36. születésnapja előtt ( Sao Paulo, 1970. 06. 07. ) Cafu igenis elismeri, hogy méltó utódja van Cicinho személyében : „Nagyszerű játékossal van dolgunk. Ha nem így lenne, nem játszana egy olyan klubban, mint a Real Madrid. Nagyon lelkes, fiatal, és remek képességei vannak ahhoz, hogy jól csinálja a dolgokat." Ellenfele tíz évvel fiatalabb nála, de tudja, hogy még sok idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy brilliáns karriert fusson be : „Láttam remek meccseit Spanyolországban, bebizonyította magasszintű játéktudását. Így kell tovább folytatnia, hogy elérje a maga elé tűzött célokat. Brazíliának szerencséje van."

Kétségtelen, hogy ennek az egészséges rivalizálásnak az egyetlen haszonélvezője a brazil válogatott, akinek ezzel a két volt paulista játékossal nyert ügye van a jobbszélen.